Férfi Okosóra Árukereső

A Nyugalom · Bartis Attila · Könyv · Moly

Bartis Attila nemzetközi sikert aratott regénye a rendszerváltás történetét családregény formájában beszéli el. A mű az utóbbi évek egyik legsikeresebb magyar könyve. A cselekmény középpontjában anya és fia nyomasztó kapcsolata áll, mögötte a rendszerváltás magyarországi éveinek díszletével. Ez a viszony paradigma jellegű az emberi kapcsolatok elzüllésére egy olyan társadalomban, ahol az individuum folytonos erőszaknak van kitéve. A könyv hangulatilag Sartre és Camus könyveinek atmoszféráját idézi. Tartalom 1. Szombat délelőtt tizenegykor volt a temetés... 2. Vizes volt a fa... 3. Akkoriban jöttek divatba... 4. Aztán a szemközti utcában... 5. Egy fiatal nő állt a korlátnál... 6. Így alakult, kérlek ne faggass... 7. Amikor megkaptam a levelet... 8. Valószínűleg már jövet Bukarestből... 9. A múlt év elég csendesen telt... Bartis Attila: A vége | bookline. 10. Amikor hazamentem, félig nyitva volt az ajtó... 11. Megpróbáltam elképzelni, hogy bemegyek a kerületi kapitányságra...

Bartis Attila: A Vége | Bookline

Bartis Attila második regénye folytatja A sétá ban (1995) már bejáratott önéletrajzi fikciós szólamot: a narráció az A nyugalom ban szintén E/1-es, amely a főszereplő és az elbeszélő szólamának szétválásaiból és összetalálkozásaiból áll össze, a regény hőse pedig Bartishoz hasonlóan író, aki a szövegben saját traumákkal teli életével néz szembe. Márpedig traumákból akad bőven, sőt a társadalmi tragédiák (az '56-os forradalom leverése, a Kádár-rendszerben leszakadó rétegek stb. ) összekapcsolódnak a személyes sérelmekkel (a szülők önzése, incesztus stb. Irodalom ∙ Bartis Attila: A nyugalom. ). Ezért A nyugalom egy mindent megmutatni akaró, vallomásos, kegyetlen önanalízisként olvasható, amellett, hogy rájátszik a családregény műfajára, illetve a prózafordulat által meghonosított apa- és anyaregények sorába illeszkedik, mint amilyen Esterházy Péter Harmonia caelestis e vagy Nádas Pétertől az Egy családregény vége. Film is készült belőle 2008-ban ( Nyugalom, rendezte: Alföldi Róbert). Az elbeszélés nyitánya már előrevetíti a regény sokkoló elemekkel teli szüzséjét, és megalapozza annak hangulatát: a közös lakásukban Weér Andor rátalál anyja holttestére, és arra gondol, hogy ezt szerelmének, Fehér Eszternek is látnia kellene.

Transindex - Bartis Attila: A Nyugalom

"Kár összetéveszteni a trágárságot az őszinteséggel" – írja Bartis Attila, s azt hiszem, nyugodtan állíthatom, regényének minden lapja őszintének és valódinak tűnt. Legyen szó a (rém)álmok zűrzavaros káoszáról vagy az anya és fia kapcsolatának ritkán előtűnő valóságos másodperceiről, a sorok mögött ott érzem a való életet és az igazán emberi érzéseket. A művet nem csak a kortárs magyar irodalom elkötelezett rajongóinak ajánlom, hanem bárkinek, aki egy szédítően megrázó és mély érzelemvilággal rendelkező művet szeretne olvasni – habár a sodró lendületű és kiválóan felépített történet nem csak a főszereplőnek, de nekünk, olvasóknak sem hagy nyugalmat.

Minden Könyv Egy Élmény: Bartis Attila: A Nyugalom

Gyermekkorukban Andor és Judit, anyjuk szeretethiányától szenvedett, vadidegen férfiakat voltak kénytelenek kerülgetni a lakásukban, nem igazán értették, hogy mi miért történik velük. Judit a hegedülésbe menekült, majd felnőttként nyugatra emigrált. Ekkor még javában tartott a szocializmus, a párt megbízottja pedig felszólította a színművésznőt, hogy tegyen meg mindent a lánya hazatérése érdekében. Mivel a lánya hajthatatlan volt, ő viszont a karrierjét fontosabbnak tartotta még a gyerekeinél is, inkább csináltatott egy temetési szertartást a lányának, mondván: számára ettől kezdve megszűnt létezni, őt vele ne zaklassák többé. Ám mindez kevés volt a párttitkárnak, és egy komoly összezördülés után migrénre hivatkozva többé ki sem mozdult a lakásból az asszony. Ő így menekült el a valóság elől, szép lassan be is csavarodott. "(... ) azt, hogy hogyan élünk, egyébként nem nagyon lehet elmondani senkinek. Az ember nem mondhatja az anyjáról, hogy bolond. Hogy adás után is nézi a tévét, hogy sorra szerelteti a biztonsági láncokat az ajtóra, meg ebéd közben feláll, mintha csak szalvétáért menne, a húskloffolóval összetöri a telefont, aztán visszaül elfogyasztani a maradék paradicsomlevest. "

Irodalom ∙ Bartis Attila: A Nyugalom

Ha már tabudöntögetünk, miért csak majdnem léptetjük a fickót viszonyra a kedves mamával? Csak nem gyulladtunk be? Másodszor, hogy mindjárt az ellenkezőjét is számon kérjük, miért volt szükség egyáltalán ilyen mértékben a tabudöntögetésre? Hogyan és mitől válik ez a kétes anya-fiú kapcsolat a tizenöt éves status quo zálogává? Tán a pszeudofreudi megállapítás érvényesül itt, miszerint aki a felmenőjével bárminemű nexusba kerül, az vagy csak vele képes ezután, vagy senkivel sem? Ehhez nem lett volna muszáj a görög tragédiák hangulatát beidézni - elég lett volna egy hétköznapi "leválási zavar"-történet is. És ha már itt tartunk, megmagyaráz-e mindent az anya tébolya? Nem túl egyszerű magyarázat ez? Pláne, hogy egyáltalán nincs alkalmunk a megtébolyodás folyamatát végigkövetni. Olvasóként azonban jóindulatú szeretnék lenni, így aztán nem is kérdezek rá a szerelmi szál szentimentalizmusára. Hisz a hátborzongató motívumokat ellenpontozandó szükség van a tiszta szerelem megjelenítésére is. Természetesen nem a testiségre gondolok: itt konkrétan majdnem ugyanazok az események zajlanak, mint az anyát másodszereposztásban eljátszó szerkesztőnővel, ám a leírásuk közt - nem véletlenül - ég és föld a különbség.

15 éven keresztül a fiára támaszkodik mindenben, sőt, állandó elszámoltatás alatt tartja. (Holvoltálfiam?, Hovámészfiam? ) Tovább tarkítja a képet a látszatnak szánt, különös levelezés Judittal. Időközben feltűnik egy szintén titokzatos múltú nő az író életében, könyve kiadása kapcsán afférja lesz egy nála idősebb nővel, aki egykor apja szeretője is volt. Sok év elteltével újra hírt kap Juditról, megismeri az apja múltját. Amikor meghal az anyja, magát vádolja a halála miatt, a rabság után nem megkönnyebbülést érez, hanem lelkiismeret furdalást. Olyan súlyos hatással volt rá 35 éve, hogy nem is tudja feldolgozni sem múltját, sem a hirtelen rászakadt szabadságot. Epizódszerűen derülnek ki a történetben az előzmények, az ok-okozati összefüggések kibontásakor egyre meghökkentőbb dolgokkal találkoztam, sorra "estek ki a csontvázak a szekrényből", oldalról oldalra lepleződtek le beteges viszonyok. Önzés, hazugságok, félelem, menekülés. Talán ezek a legjellemzőbb szavak, amik eszembe jutnak a regény kapcsán.

July 17, 2024, 12:40 am